Csak két sor, de egy kicsit talán felkelti az érdeklődéseteket.
"Szívemet izgalom töltötte el ha arra gondoltam, hogy ma láthatom, akár beszélhetek is vele. Nem igazán tudtam, hova tenni ezt a különös érzést, még sosem éreztem. Emberien éreztem magam ettől. Pedig azt hittem már elfelejtettem milyen is az."
Szia Sophie!
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy mostanság már nem írsz az oldalra! pedig olyan jól indult! :) na most küldök neked egy díjat, ami hátha visszahozza a kedvedet az íráshoz! ezen az oldalon találod: http://halalkegyence.blogspot.hu/
remélem elfogadod tőlem!