Egy kis versike a történethez saját tollamból:
Látjátok? Ily léén sorsotok!
Pokolba elenyésző, forró hamuba megpecsételődő!
Átkoknak átka sorra szálljon reátok!
Mit ajkatokon ki ejtetek, magadra vessenek!
Halottnak csók, mit sem ér.
Késő már az elköszönés.
Búcsónak az életben helye, nem koporsóban küszködve!
Álljatok fel! S nézzétek, mit tetetek!
Szádban édes e méreg.
Émelyítő, paradicsomba repítő!
Küszködve mondod ki utolsó szavakat.
Elcsépel és nyálas.
Drámain filmbe illő, költőhez nem méltó.
Álljatok fel! S nézzétek mit tettek!
Koporsóba rejtve föld alá temetve.
Sorvadó tested, elenyészet.
Késő már a bánat,
Elcsépel és nyálas.
Késő már az elköszönés.
Halottnak csók, mit sem ér.
Szia Sophie!!
VálaszTörlésMost olvastam a versedet és nagyon tetszett! :) Alig várom már hogy olvashassam a történetedet tovább. Rögtön, első olvasásra beleszerettem és annyira megtetszett, hogy azonnal elhatároztam, rendszeres olvasód leszek és mindig olvasni fogom az ide bejövő bejegyzéseidet. Most is így gondolom és az izgalom csak fokozódik bennem, hogy fog folytatódni a történeted.:D
A vershez visszatérve tényleg nagyon tetszik, most semmi rosszat nem akarok írni róla. Csak folytasd tovább az írást.
Puszi marie anne
Nagyon köszönöm a dicséretett. A fejezet is lassan elkészül.
VálaszTörlés