Egy kis versike a történethez saját tollamból:
Látjátok? Ily léén sorsotok!
Pokolba elenyésző, forró hamuba megpecsételődő!
Átkoknak átka sorra szálljon reátok!
Mit ajkatokon ki ejtetek, magadra vessenek!
Halottnak csók, mit sem ér.
Késő már az elköszönés.
Búcsónak az életben helye, nem koporsóban küszködve!
Álljatok fel! S nézzétek, mit tetetek!
Szádban édes e méreg.
Émelyítő, paradicsomba repítő!
Küszködve mondod ki utolsó szavakat.
Elcsépel és nyálas.
Drámain filmbe illő, költőhez nem méltó.
Álljatok fel! S nézzétek mit tettek!
Koporsóba rejtve föld alá temetve.
Sorvadó tested, elenyészet.
Késő már a bánat,
Elcsépel és nyálas.
Késő már az elköszönés.
Halottnak csók, mit sem ér.
