Ízelítő

Csak két sor, de egy kicsit talán felkelti az érdeklődéseteket.

"Szívemet izgalom töltötte el ha arra gondoltam, hogy ma láthatom, akár beszélhetek is vele. Nem igazán tudtam, hova tenni ezt a különös érzést, még sosem éreztem. Emberien éreztem magam ettől. Pedig azt hittem már elfelejtettem milyen is az."

Vers

Egy kis versike a történethez saját tollamból:

Látjátok? Ily léén sorsotok!

Pokolba elenyésző, forró hamuba megpecsételődő!

Átkoknak átka sorra szálljon reátok!

Mit ajkatokon ki ejtetek, magadra vessenek!

Halottnak csók, mit sem ér.

Késő már az elköszönés.

Búcsónak az életben helye, nem koporsóban küszködve!

Álljatok fel! S nézzétek, mit tetetek!

Szádban édes e méreg.

Émelyítő, paradicsomba repítő!

Küszködve mondod ki utolsó szavakat.

Elcsépel és nyálas.

Drámain filmbe illő, költőhez nem méltó.

Álljatok fel! S nézzétek mit tettek!

Koporsóba rejtve föld alá temetve.

Sorvadó tested, elenyészet.

Késő már a bánat,

Elcsépel és nyálas.

Késő már az elköszönés.

Halottnak csók, mit sem ér.

Név váltás

Szóval, nem a történetnek hanem nekem vátozik, meg a nevem. Mivel zavart, hogy mindenki Sophie-nak hiv itt pedig Liliom vagyok történt egy kis névváltás. Még mindid ugyan az a személy vagyok csak más a nevem.

Lassan a fejezet is elkészül.

Válasz a kiritkára

Elösször is köszönöm az építő jellegű kritikát.

A sok helyesírási hiba azért van mert diszlexiás vagyok és az az egyik tünet, hogy nem vesszük észre a saját magunk által vétett helyesírási hibákat. Ezzel nem mentegetni akarom magamat, csak azt szeretném kérni legyetek egy kicsit el nézzöbbek amíg találok egy bétát.  Szerintem Kate azért engedelmeskedik Lucifernek, mert egy részt nem mondhat neki ellent, másrészt már semmi nem érdekli. Megkeseredett az ídők során. Nem érdekli már az emberek, mert irigy rájuk  Ők élnek ő pedig halott és ezt még nem tudta meg emészteni és mindenkinek van egy sötét oldala így persze Kate-nek is. Lassan a történet során ez, majd előtérbe kerül. Nem azért védelmezi Jonathant mert tengerkék szemei vannak, hanem mert rá jön, hogy az angyalok szörnyűek és ő is képes lett volna megöli egy szem pillantás allat egy ártatlan kisfiút aki még alig élt néhány órát. Vajon a Teremtőnek is van egy másik énje, hogy hagyott volna meghalni egy kisbabát? Vajon az összes angyal vakon hisz Istennek? És Ő a Teremtő aki mindent meg teremtet vajon tévedhetetlen? Ezek a kérdések foglalkosztatják Kate-et. Meginog minden amiben addig hit. Kate kíváncsi is, hogy vajon Lucifer miért akar megöletni egy gyermeket?

Ha még mindig érdekel valakit hamarosan felkerül a következő fejezet.

Fejlődött a Vampire Knight-os szerepjáték oldalunk. Szeretnénk, ha meg nénznétek az újításokat.
http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=1987

Figyelem!

Ha ismeritek a Vampire Knight- ot .Látogasatok el a szerepjátékkos oldalunkra és bújjatok kedvenc karakteretek bőrébe a kezdetektől a végsőkig. Csak Rima és Ruka karaktere foglalt. Itt a link: http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=1987

Sziasztok és várunk titeket!

2. fejezet Lehetetlen

Emberek ( és más lények ) légy szíves írjatok kommentet. Vagy annyira rossz a történet, hogy néhány sort sem ér? Csak tudni szeretném mit gondoltok.


Tizen hét év. Tizenhét éve mentetem meg őt. Egy ártatlan kis gyermeket az értelmetlen haláltól. Azóta védem és óvom meg a világ sötét oldalától. Csendben figyeltem minden lépését. Ott voltam mikor ki mondta az első szavát. mikor megtette apró, totyogó lábaival az első lépéseket. De még sosem találkoztam vele úgy igazán. Mindig csak távolról figyeltem. Ám lehet, hogy ez most megváltozik. Elköltöztek és új középiskolába kerül Nate. Mennyire utáltam én ebbe az intézménybe járni ember koromban. Az ezernyi meg aláztatás színhelyéül szolgált. Talán itt romlott el valami a lelkembe és kerültem a Pokolba. Sosem kívántam azt, hogy ezt megváltoztassam. Hizsen akkor nem találkoztam volna Jonathanal. Lassan ekérkezet a hajnal.

Szerep játékra fel!

Sziasztok! Csináltam egy szerepjátékos oldalt:
http://angyalijatek.mlap.hu/
Még nagyon kezdő vagyok. Nézzétek el nekem a hibák. Ha tetszik gyere játszani! : )

1. fejezet Küldetés

Már egy évszázada, hogy hírvivő lettem. Azóta meg sem álltam. Csak szárnyaltam, üzeneteket kézbesítettem és néztem a mellettem elsuhanó világot. Mikor egy nap Lucifer magához hívatott.
- Kate, új feladatom van számodra! Menny a földre és ölj meg egy embert. A neve Johnatan Thomson.
- Igenis mester - mélyen meghajtottam magam. Majd hagytam, hogy szárnyaim kitörjenek és elrepültem. Szememmel a földet kerestem. Oly régóta nem jártam már erre. Jó volt újra magamba szívni az erdők illatát, hallani a patak csobogását, élvezni a fák csillámlását. Úgy éreztem - legalább egy percre - újra élek! Le ereszkedtem egy takaros tisztás közepére felvettem emberi alakom és élveztem a nyári nap perzselő sugarait. Figyeltem a pillangók minden rezdülését. Majd eszembe jutott ide jövetelem igazi oka. Ami lehangolóan telepedet e gyönyörű tájra. Lassan szinte vánszorogva haladtam előre. Éreztem a vonzást mi áldozatomhoz vezet. A kórházban találtam magam. Körölöttem csecsemők sírtak. Mind anyjukat akarta, kivéve egy kék pólyába csomagolt gyermeket. Ő nem sírt. Meg sem szólalt csak csendesen szemlélte a világot. Rá néztem a mózeskosár névtáblájára. Johonatan Thomson  hirdette a kis táblácska. Már ép készültem megtenni mikor a szemébe néztem. A gyönyörű tenger kék szemekbe. Ne tudtam megtenni. Elbuktam! Megint. De legalább azt megtehetem, hogy védeni fogom élete végéig és ha kell tovább.

Bevezető

Sokan azt hiszik a pokol tüzes láva barlang a föld alatt. Pedig ez nem igaz! Mindenki a saját tetteit látja. Mint egy mozi. Csak élő képekkel. Az utcákon végig sétálva látjuk cselekedeteink következményét. Azt kell, hogy mondjam az életem rossz döntések sorozata volt. Néha kegyetlen, máskor engedékeny voltam. Végtelen film ként peregnek a döntésem lassan bele örülök. Ugyan azt minden egyes percben, minden egyes órában! Vannak akik elmenekülnek. De hogy lehet innen elmenekülni? Ha bukott leszel. Lucifer szolgája. Azt hittem ez én soha nem fogom megtenni. Mégis, itt álok a kapu előtt és várom a döntést. A döntésre melyre előttem már oly sokan vártak. A szárnyas ajtó kicsapódott és meghallottam az ítéletet.
- Bukott vagy.
Égető érzést éreztem a hátamban. Majd, mintha felvágták volna a hátamat a szárnyam kiemelkedett. Tudtam, hogy nem tarthat sokáig az öröm, mert megfosztanak tőlük. Az őrök már indultak is, de egy hang megállította őket.
- Nem! Szüksége van a szárnyaira. Ő az én hírvivőm.